Kik is voltak a vesta-szüzek?

 A vesta-szüzek Vesta istennő papnői voltak az ókori Rómában. Elsődleges feladatuk a szent tűz őrzése volt, emellett áldozatokat kellett bemutatniuk Róma biztonságának fenntartása érdekében. Kislányként választották ki őket, majd tíz évig tanultak, tíz évig őrizték a tüzet, és újabb tíz évig tanították az utódaikat. A kiválasztottaknak számos elvárásnak kellett megfelelniük. A hibátlan bőr, gyönyörű arc és haj elengedhetetlen volt, valamint előkelő, feddhetetlen családból kellett származniuk.

Jogaik és kötelességeik

 Első benyomásra úgy tűnhet, a vesta-szüzeknek nagyon kiváltságos helyzetük volt: az államtól hatalmas birtokokat és figyelemre méltó járadékot kaptak, tekintélyük páratlan, személyük sérthetetlen volt. Kivételes szabadságot élveztek, nem csak a nőkhöz, de a férfiakhoz képest is. Cserébe pedig nem kellett mást tenniük, mint őrizni a tüzet és 30 évig zárva tartani a combjukat.

 Ám a helyzet közel sem volt ilyen egyszerű, a vestáknak ugyanis felelősségeik is voltak. Szüzességük elvesztésért halálbüntetés járt, azzal ugyanis nem csak Róma biztonságát veszélyeztették, de vérfertőzést is követtek el, mivel Róma összes polgára a testvérüknek számított. Csakhogy a vesta-szüzek mindenki számára érinthetetlenek voltak, így a hagyományos kivégzés nem jöhetett szóba. Ehelyett a bűnösöket egy földalatti szobába vezették, a kezükbe nyomtak egy olajlámpást, némi kenyeret, tejet, és vizet, majd lezárták a szobát, és sorsára hagyták az élve eltemetett szerencsétlent.

 Ezt még nem is hányhatjuk a rómaiak szemére, hiszen a „no sex” szabály elég egyértelmű volt, ahogy a megszegésével járó büntetés is. Csakhogy a vestáknak akkor is bűnhődniük kellett, ha Rómában bármiféle baj (betegség, belviszály) ütötte fel a fejét. Ennek ugyanis már a ténye arra utalt, hogy a vesták rosszul végezték a dolgukat.

 A rosszalkodó vesták

 I.e. 215-ben Róma csatát vesztett a punok ellen. Az ostor két vestán, Opimián és Floroinán csattant, a két nőt vérfertőzés vádjával halálra ítélték. Míg egyikük a klasszikus élve eltemetést kapta büntetésül, másikuk „szerencsésebb” volt, neki engedélyezték, hogy öngyilkosságot kövessen el.

 Azonban nem kellett csatát veszteni ahhoz, hogy egy vestát kivégezzenek. Ezt bizonyítja Municia esete, akit „illetlen öltözködésen” kaptak. Az ítélet az ő esetében is élve eltemetés volt.

 Aemilia, Martia, és Licina is hasonló sorsa jutottak, miután azzal vádolták őket, hogy több férfival (köztük rabszolgákkal is) szexuális kapcsolatot létesítettek. Már sosem derül ki, hogy a vádaknak volt-e igazságalapja, de megjegyezném, hogy az eset szintén egy vesztes csata után történt meg.

 A vesta-szüzek több mint 1000 évig őrizték Róma biztonságát, mielőtt a keresztény uralkodó, Theodosius elrendelte a szent tűz eloltását, és végleg véget vetett a vesta rendnek. 

Források:

http://talesofrome.com/tag/vestal-virgins/

Eric Berkowitz: Sex and Punishment