St. Augustine az Amerikai Egyesült Államok egyik legrégebbi városa. Hosszú történelme során tanúja volt számtalan csatának és háborúnak, a spanyolok és az angolok felváltva uralták. Legérdekesebb története azonban nem a csatározásokhoz köthető, hanem egy szerelmes asszony, Dolores Marti nevéhez.

 St. Augustine épp spanyol fennhatóság alatt állt, amikor 1784-ben a városba érkezett Garcia Marti ezredes gyönyörű feleségével, Doloressel, és beköltöztek St Augustine hatalmas erődítményébe, a Castillo de San Marcosba.

 Dolores egy életvidám, fiatal nő volt, férje azonban egy mogorva, szigorú ember, jóval idősebb feleségénél. Házasságuk valószínűleg elrendezett volt. Dolores hamarosan a helyi társaság lelke lett, rengeteg barátra tett szert. Mikor a nő megismerkedett a jóképű és elbűvölő Abela kapitánnyal, sorsuk megpecsételődött. A fiatal kapitány megadta Doloresnek azt a szeretet és gyengédséget, ami a nő házasságából hiányzott.

 Marti ezredes hamarosan sejteni kezdte, hogy felesége viszonyt folytat valakivel, de nem tudta, ki lehet az illető. Amikor azonban megérezte felesége erős parfümének illatát Abela kapitányon, a szerelmesek már nem tudták tovább titkolni a viszonyt. Aznap éjjel Dolores és Abela kapitány is nyomtalanul eltűnt.

 Az ezredes a katonáknak azt állította, hogy szeretett kapitányuk Kubába ment egy küldetésre. Mikor már Dolores eltűnése is egyre gyanúsabb lett, Marti meginvitálta a nő összes barátját egy vacsorára, ahol közölte, hogy felesége nem bírta St. Augustine időjárását, és súlyosan megbetegedett. Ezért kénytelen volt Mexikóban élő nagynénjéhez utazni, ahonnan gyógyulása után hazamegy Spanyolországba, és sosem tér vissza St. Augustine-ba.

 A baráti társaságnak természetesen gyanús volt az ezredes meséje, és sejtették is, hogy mi állhat a háttérben, de senki sem mert szembeszállni Martival.

 St. Augustine néhány év múlva amerikai fennhatóság alá került, Dolores története pedig már rég a múlté volt, amikor 1833-ban egy kíváncsi amerikai katona megoldotta a rejtélyes esetet. Tuttle százados az erőd épületét tanulmányozta, amikor talált egy befalazott szobát a börtönrészen. Elbontotta a falat, és mögötte két, falhoz láncolt emberi csontvázra lelt, amik minden valószínűség szerint a szerelmesek maradványai voltak. Tuttle szerint a szobában még mindig érezni lehetett Dolores parfümének illatát, bár ez már biztosan csak legenda, ahogy az ilyenkor kötelező szellemhistória is.

 Az viszont nagy valószínűséggel igaz, hogy a kegyetlen Marti ezredes az erőd börtönének egy cellájában befalazta hűtlen feleségét, és annak szeretőjét. Sajnos a maradványok nem maradtak meg az utókornak, így további vizsgálatokat nem lehet rajtuk elvégezni.

 Ha tetszett a cikk, likold a blog facebook oldalát is: https://www.facebook.com/pages/Pajz%C3%A1n-T%C3%B6rt%C3%A9nelem/1522184618032953

 Források:

 Greg Jenkins: Florida’s Ghostly Legends and Haunted Folklore

 http://www.hauntedhouses.com/states/fl/saint-augustine-fort.htm

 Boccaccio Dekameronja bebetonozottan foglal helyet a top10-es olvasmánylistámban. A vagány író szókimondóan szállt szembe a középkor prűd erkölcseivel, és a mindenható katolikus egyházzal. Dekameron című műve tulajdonképpen egy keretbe foglalt novelláskötet, aminek történeteiben fontos szerepet kap a szerelem, a szex, és a humor.

 Úgy gondoltam, hogy egy poszt nem lenne elég a pikáns novellák bemutatására, ezért indítok egy sorozatot, aminek minden részében elmesélek egyet-egyet a történetek közül, így remélhetőleg körbejárjuk a Dekameron összes erotikus meséjét.

 Az apácák mocskos kis titkai – a Dekameron kilencedik napjának második novellája

 A történet egy lombardiai kolostor falai közt játszódik, főszereplője pedig egy gyönyörű, fiatal apáca, Isabetta. Isabetta a kolostor rácsainál beszélgetett egy ismerősével, amikor beleszeretett egy arra járó jóképű fiúba. A fiú, látva Isabetta gyönyörű arcát és vágyakozó tekintetét, szintén beleszeretett a lányba.

 Napokon át találkozgattak a kolostor rácsainál, de a beteljesületlen szerelem mindkettejüket megkínozta. A fiú egy nap megunta a vágyakozást, és titokban belopózott Isabetta szobájába, aki természetesen nagyon örült a fiú megjelenésének. Ettől kezdve rendszeresen meglátogatta a lányt.

 Csakhogy egy nap a fiú óvatlan volt, és az egyik apáca titokban kileste őt. El is pletykálta az eseményeket a többi apácának, akik csapdát állítottak a párnak. Éjjel-nappal őrködtek, hogy rajtakapják őket a légyotton. Nem is kellett soká várniuk, a fiú ment, az apácák pedig akcióba lendültek. A csapat fele a lány szobája előtt őrködött, a másik fele pedig elindult bemószerolni a lányt Usimbaldánál, az apácafőnöknél.

 Usimbalda messze földön híres volt erényességéről, mivel elég jól titkolta, hogy éjjelente a helyi pap döngeti őt. Aznap éjjel is a pappal mulatott, mikor az apácák bekiabáltak, hogy Isabetta férfit engedett a szobájába. Az apácafőnök megrémült, hogy a nők esetleg rányitnak, és kiderül a kis titka, ezért magára kapta a főkötőjét, vagyis egészen pontosan a pap gatyáját, amit a sötétben főkötőnek hitt, és kisietett. A többi apáca annyira buzgón várta a botrányt, hogy észre sem vették Usimbalda asszony öltözetének hiányosságait.

 A kis csapat elindult Isabetta szobája felé, ahol Usimbalda asszony betörte az ajtót, és sikeresen elkapta akció közben a szerelmeseket. A lányt az apácák a kapitulumba vitték, a fiú pedig elkezdett öltözni, magában pedig megfogadta, hogy ellátja a baját mindenkinek, aki bántani meri a szerelmét.

 A kapitulumban Usimbalda asszony a pletykaéhes apácák füle hallatára válogatottan kegyetlen szidalmakat vágott Isabetta fejéhez, aki szégyenében fel sem merte emelni a fejét. Amikor azonban mégis megtette, meglátta a gatyát Usimbalda fején, és nem is hagyta szó nélkül. Felszólította az asszonyt, hogy előbb a főkötőjét kösse meg, és utána beszéljen.

 Usimbalda először nem értette, mit akar a lány, de amint hozzáért a főkötőhöz, rájött, hogy mekkora hibát vétett. Ekkor már tudta, hogy lehetetlen lenne eltitkolni a dolgot, az egész zárda előtt lelepleződött. Végül levonta a tanulságot: az ösztönöknek nem lehet parancsolni, de fontos, hogy mindenki tartsa titokban élvezetei forrását.

 Ezek után Usimbalda és Isabetta is folytatták a viszonyukat, a többi apáca pedig vagy irigykedett rájuk, vagy ők maguk is szert tettek egy titkos szeretőre. 

Ha tetszett a cikk, likeold a blog facebook oldalát is: https://www.facebook.com/pages/Pajz%C3%A1n-T%C3%B6rt%C3%A9nelem/1522184618032953

Forrás: Boccaccio: Dekameron

 Egyesek bármire képesek öt perc hírnévért. Ez különösen igaz a mai poszt főszereplőjére, Mary Toftra, aki egészen gátlástalan és meglehetősen undorító módon harcolta ki a helyét az újságok címlapjain.

 Mary Toft egy átlagos angliai szolgáló volt, Joseph Toft, egy utazó ruhakereskedő felesége. Kalandjai akkor kezdődtek, mikor 1726-ban, 25 éves korában elvetélt. Ám különös módon a vetélés után is terhesnek tűnt. Egy hónappal később szomszédasszonya segítségét kérte, mondván, hogy megindult a szülés. Mary, a szomszédasszony segítségével, valami egészen különös lényt szült, ami leginkább egy döglött macskára hasonlított.

 Mary családja pánikba esetten hívta John Howardot, a helyi szülészorvost. Az elkövetkezendő napokban a nő, az orvos szeme láttára, kilenc halott nyulat hozott a világra. Howard a látottak hatására értesítette Anglia legjobb orvosait, tudósait, és magát a királyt is. Hamarosan orvosok tucatjai kezdték vizsgálni Maryt, aki egyre gyakrabban szült döglött kisállatokat.

 A doktorok természetesen kétkedéssel fogadták a jelenséget. Alapos vizsgálatoknak vetették alá az állattetemeket, és arra a következtetésre jutottak, hogy azok valószínűleg nem Mary méhében fejlődtek ki. A király által küldött egyik orvos azonban még mindig hitt a nőnek, ezért néhány tetemmel visszament a királyhoz, hogy beszámoljon a fejleményekről.

 Ekkorra Mary híre már egész Angliában elterjedt. A király egy újabb szakértőt, Cyriacus Ahlers, német sebészt küldte el, hogy végre megoldás szülessen a különös eseményekre.  Ahlers beváltotta a hozzá fűzött reményeket: az egyik tetem gyomrában szénát és kukoricát talált, ami egyértelműen bizonyította a csalás tényét.

 Mindezek után azonban még mindig voltak olyan orvosok, akik hittek Mary meséjében, ezért a nőt Londonba vitték alaposabb kivizsgálás céljából, ahol folyamatos megfigyelés alatt tartották. Ekkor érdekes módon abbamarad a jelenség. A történet végére akkor került pont, amikor egy szolgálót azon kaptak, hogy nyulakat próbál becsempészni Mary szobájába.

 A nő még ezek után is napokig tagadta a csalást, de végül bevallotta, hogy az állatokat ő maga helyezte fel a vaginájába. Vallomása szerint anyósa, John Howard (a szülésorvos), a szomszédasszony, és egy rejtélyes idegen is segítette őt.

 Mary Toft története egész Angliában nagy port kavart. A nép szemében a doktorok (akiknek jelentős része hitt Mary történetében) nevetségessé váltak, Marynek sikerült lejáratni az orvos szakmát. Bár a nőt csalás vádjával letartóztatták, sem őt, sem segítőit nem ítélték el, hogy a hírverés minél hamarabb elüljön.

 Mary védelmére szóljon, hogy igen szegény családból származott, és akkoriban kifizetendő volt különcnek, „cirkuszi attrakciónak” lenni. Ez persze semmivel sem szépíti meg azt a tényt, hogy a nő önként tett döglött állatokat a saját vaginájába.

Ha tetszett a cikk, likeold a blog facebook oldalát is: https://www.facebook.com/pages/Pajz%C3%A1n-T%C3%B6rt%C3%A9nelem/1522184618032953

Források:

http://special.lib.gla.ac.uk/exhibns/month/aug2009.html

http://www.theawl.com/2013/02/how-to-give-birth-to-a-rabbit

Szép Heléna és Paris szerelmének történetét már számtalanszor hallottuk: a daliás herceg elrabolja világszép szerelmét Spártából, kirobbantva ezzel a trójai háborút. Csakhogy van a sztoriban egy elfeledett szereplő, egy összetört szívű nő: Paris felesége, Oenone, akit a férfi gondolkodás nélkül elhagyott, hogy a világ legszebb nőjének karjaiba rohanhasson.

 A mítosz szerint Paris, a trójai király gyermeke, szerencsétlen körülmények között jött a világra. Már születése előtt megjövendölték, hogy Trója vesztét fogja okozni, ezt pedig a király nem engedhette meg. Képtelen volt saját kezével véget vetni a gyermek életének, ezért megparancsolta egyik pásztorának, hogy ölje meg az újszülöttet. Azonban a pásztor sem volt képes hidegvérrel meggyilkolni a fiút, így végül úgy döntött, hogy hazaviszi, és felneveli őt.

 Paris hamarosan jóképű és éles eszű férfivé érett, aki pásztorként dolgozott az Ida hegyen. Itt találkozott Oenonéval, a hegy gyönyörű nimfájával, és azonnal beleszeretett. A pár összeházasodott, és boldogan éldegéltek közös fiukkal. Paris megesküdött Oenonénak, hogy örökké szeretni fogja, de a nő tudta, hogy ez nem lesz így. Oenone ugyanis a jövőbe látott, és elmondta Parisnak, hogy egy nap majd elhagyja őt egy másik nő miatt, és ezzel népére is halált hoz majd.

 Ez a nap hamarosan el is érkezett. Paris épp az Ida hegyen legeltette a nyáját, amikor megjelent neki a három istennő, Héra, Aphrodité, és Pallasz Athéné, azt követelve, hogy a férfi döntse el, melyikük a legszebb. Paris maximálisan kihasználta a helyzetet, meztelenre vetkőztette és hosszasan tanulmányozta az istennőket, majd kijelentette, hogy nem tud dönteni. Ekkor az istennők megvesztegették őt. Héra Európa és Ázsia feletti uralmat, Athéné bölcsességet és erőt, Aphrodité pedig a világ legszebb nőjének szerelmét ajánlotta neki. Paris Aphroditét választotta a legszebbnek, és cserébe megkapta Szép Heléna szívét.

 Felesége figyelmeztetése ellenére csapot-papot otthagyva elindult Spártába Helénáért, és elrabolta a nőt férjétől, kirobbantva ezzel a trójai háborút, amivel valóban népe vesztét okozta.

 Amikor Paris egy csata során halálos sebet kapott, újra eszébe jutott elhagyott asszonya. A nőnek ugyanis jövőbe látó adottsága mellett a gyógyítás képessége is megadatott. Paris tehát Oenonéhoz vitette magát, és megkérte a nőt, hogy gyógyítsa meg. Oenonénak azonban még mindig fájt, hogy a férfi elhagyta őt, ezért visszautasította a kérést.

 Egy másik verzió szerint maga Szép Heléna viszi szerelmét annak előző feleségéhez, és könyörög neki, hogy gyógyítsa meg. Oenone ebben a változatban sem tesz eleget a kérésnek, így hát a haldokló Parist visszaviszik Trójába.

 Ámde néhány nap gondolkodás után Oenone rájött, hogy még mindig szereti a férfit, és képes neki megbocsátani. Rohan Trójába, de elkésett: Paris meghalt. Az összetört szívű nő képtelen volt együtt élni a ténnyel, hogy nem mentette meg élete szerelmét, ezért Paris temetési máglyájára veti magát, és követi őt a halálba.  

1897-ben New Orleans vezetősége kijelölt egy 38 háztömbből álló városrészt a bordélyházak számára, ahol legalizálták az (egyébként illegális) prostitúciót. A Storyville néven futó piroslámpás negyed hamarosan a bűn és fertő szinonimájává vált a városban, és Amerika legnagyobb prostitúciós városrészévé nőtte ki magát. Elhelyezkedése miatt az átutazó turisták számára is kedvelt hely lett. A bordélyházak tulajdonosai tájékoztató lapokat adtak ki, melyeket kék könyveknek neveztek, hogy ezzel is megkönnyítsék az arra járók tájékozódását.

E.J. Bellocq, amerikai fényképész, egy egész fotósorozatot készített a negyed prostituáltjairól. A képek az 1900-as évek elején készültek, de csak a fotós halála után, 1949-ben kerültek nyilvánosság elé.

 A fotókon szereplő lányok közül néhányan maszkot viselnek, sok kép negatívján pedig kitörölték a nők arcát.

Néhány képen a madámok is modellt álltak, akik legdrágább holmijaikba öltöztek az alkalomra.

A negyedet végül 1917-ben, az világháború ideje alatt számoltak fel, attól félve, hogy eltereli a városban állomásozó katonák figyelmét a kötelességeikről. Az épületek nagy részét az 1930-as években lerombolták, de a három leghíresebb bordélyház még ma is áll. Úgy hírlik, a storiville-i prostituáltak nyughatatlan szellemei kísértenek bennük. 

Ha tetszett a cikk, likeold a blog facebook oldalát is:  https://www.facebook.com/pages/Pajz%C3%A1n-T%C3%B6rt%C3%A9nelem/1522184618032953

Források

 http://www.nola.com/175years/index.ssf/2011/10/1903_new_orleans_red-light_dis.html

http://www.storyvilledistrictnola.com/

Fotók: E.J. Bellocq

A történelem királyainak és királynőinek sorában ritkák voltak a szerelmi házasságok, Őrült Johanna (balra) és Szép Fülöp (jobbra) azonban kivétel volt. Bár házasságuk elrendezett volt, a fiatalok első látásra egymásba szerettek. Házasságukra később árnyékot vetett Fülöp kicsapongó életmódja és Johanna féltékenységi rohamai, de a nő szerelme férje iránt egy percig sem csökkentek. Fülöp halála után pedig Johanna új szintre emelte a síron túli szerelem fogalmát.

 Őrült Johanna 1479-ben született Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella második gyermekeként. Az intelligens, művelt lány félénk, magának való gyermek volt, már fiatalon is depresszióra hajlamos.

 16 éves volt, mikor szülei eljegyezték Szép Fülöppel, I. Miksa német-római császár fiával. Mikor a jegyespár 3 hónap után végre először találkozott, azonnal egymásba szerettek. Képtelenek voltak kivárni a hivatalos esküvő időpontját, ezért papot hívattak, aki ott helyben összeadta őket. A szertartás még véget sem ért, mikor a pár elvonult a hálószobába, hogy elhálják a nászt.

 Johanna valóban szenvedélyesen szerette férjét, a jóképű Fülöp azonban hamarosan visszatért a házasság előtti életmódjára: ivott, kártyázott, és fűvel-fával csalta feleségét. A naiv és tapasztalatlan Johanna viszonzást várt volna érzelmeire, és féltékenységét nem tudta türtőztetni. Látványos dühkitörései voltak, gyakran rendezett jelenetet. Hisztérikus rohamai sokszor őrjöngésé fokozódtak, végül minden csinos, fiatal lányt elküldött a királyi udvarból. Egy nagyobb veszekedés után (állítólag Fülöp meg is ütötte a nőt) pedig éhségsztrájkba kezdett, és szerelmi bájitalokkal próbálta magához láncolni a férjét.

 Elmeállapota azonban csak akkor fordult igazán válságosra, amikor 10 év házasság után Fülöp egy gyors lefolyású betegségben elhunyt. Ettől a ponttól kezdve már nehéz elválasztani a valóságot a pletykáktól. A rossznyelvek szerint ugyanis a gyászoló özvegy képtelen volt elengedni férjét, ezért bebalzsamoztatta az elhunyt testét, és mindenhová magával cipelte. A legvadabb változat szerint még a vacsoránál is maga mellé ültette a holttestet, utána pedig magával vitte a hálószobába is. A továbbiakat a bátrabbak elképzelhetik. Vagy inkább ők se.

 Szerencsére ez a verzió ilyen formában egészen biztosan nem történt meg. Annyit biztosan tudunk, hogy Fülöp testét elszállították, és Johanna csak 3 hónappal később láthatta először. Eldöntötte, hogy a férje maradványait Granadába viszi, hogy ott temethesse el. Ekkor kezdődött el Szép Fülöp hónapokig tartó halottas menete. A pletykák itt is arról szólnak, hogy Johanna gyakran kinyittatta a koporsót, és meggyalázta a holttestet.

 Johannát néhány hónappal a temetés után  családja elzáratta a Tordesillas kastélyban. Innentől a nő állapota rohamosan romlott: nem volt hajlandó mosakodni, tiszta ruhát venni, és a földről evett. 47 évig, élete végéig bezárva tartották, végül hosszas szenvedés után, 75 éves korában elhunyt. Hőn szeretett férje mellé temették.  

 Hogy Johanna valóban nekrofil volt-e, már sosem derül ki. Sokan úgy vélik, a királynő csupán politikai cselszövések áldozata lett, hiszen az nem kétséges, hogy családja több mint 40 évig visszaélt a nevével (elzárása után az ő nevében irányították Spanyolországot). Véleményem szerint Johanna valóban őrült, és uralkodásra alkalmatlan volt, de szeretném azt hinni, hogy beteges szexuális szokásai csupán kitalációk.  

 Források:

 http://madmonarchs.guusbeltman.nl/madmonarchs/juana/juana_bio.htm

 http://mult-kor.hu/cikk.php?id=8660

Kik is voltak a vesta-szüzek?

 A vesta-szüzek Vesta istennő papnői voltak az ókori Rómában. Elsődleges feladatuk a szent tűz őrzése volt, emellett áldozatokat kellett bemutatniuk Róma biztonságának fenntartása érdekében. Kislányként választották ki őket, majd tíz évig tanultak, tíz évig őrizték a tüzet, és újabb tíz évig tanították az utódaikat. A kiválasztottaknak számos elvárásnak kellett megfelelniük. A hibátlan bőr, gyönyörű arc és haj elengedhetetlen volt, valamint előkelő, feddhetetlen családból kellett származniuk.

Jogaik és kötelességeik

 Első benyomásra úgy tűnhet, a vesta-szüzeknek nagyon kiváltságos helyzetük volt: az államtól hatalmas birtokokat és figyelemre méltó járadékot kaptak, tekintélyük páratlan, személyük sérthetetlen volt. Kivételes szabadságot élveztek, nem csak a nőkhöz, de a férfiakhoz képest is. Cserébe pedig nem kellett mást tenniük, mint őrizni a tüzet és 30 évig zárva tartani a combjukat.

 Ám a helyzet közel sem volt ilyen egyszerű, a vestáknak ugyanis felelősségeik is voltak. Szüzességük elvesztésért halálbüntetés járt, azzal ugyanis nem csak Róma biztonságát veszélyeztették, de vérfertőzést is követtek el, mivel Róma összes polgára a testvérüknek számított. Csakhogy a vesta-szüzek mindenki számára érinthetetlenek voltak, így a hagyományos kivégzés nem jöhetett szóba. Ehelyett a bűnösöket egy földalatti szobába vezették, a kezükbe nyomtak egy olajlámpást, némi kenyeret, tejet, és vizet, majd lezárták a szobát, és sorsára hagyták az élve eltemetett szerencsétlent.

 Ezt még nem is hányhatjuk a rómaiak szemére, hiszen a „no sex” szabály elég egyértelmű volt, ahogy a megszegésével járó büntetés is. Csakhogy a vestáknak akkor is bűnhődniük kellett, ha Rómában bármiféle baj (betegség, belviszály) ütötte fel a fejét. Ennek ugyanis már a ténye arra utalt, hogy a vesták rosszul végezték a dolgukat.

 A rosszalkodó vesták

 I.e. 215-ben Róma csatát vesztett a punok ellen. Az ostor két vestán, Opimián és Floroinán csattant, a két nőt vérfertőzés vádjával halálra ítélték. Míg egyikük a klasszikus élve eltemetést kapta büntetésül, másikuk „szerencsésebb” volt, neki engedélyezték, hogy öngyilkosságot kövessen el.

 Azonban nem kellett csatát veszteni ahhoz, hogy egy vestát kivégezzenek. Ezt bizonyítja Municia esete, akit „illetlen öltözködésen” kaptak. Az ítélet az ő esetében is élve eltemetés volt.

 Aemilia, Martia, és Licina is hasonló sorsa jutottak, miután azzal vádolták őket, hogy több férfival (köztük rabszolgákkal is) szexuális kapcsolatot létesítettek. Már sosem derül ki, hogy a vádaknak volt-e igazságalapja, de megjegyezném, hogy az eset szintén egy vesztes csata után történt meg.

 A vesta-szüzek több mint 1000 évig őrizték Róma biztonságát, mielőtt a keresztény uralkodó, Theodosius elrendelte a szent tűz eloltását, és végleg véget vetett a vesta rendnek. 

Források:

http://talesofrome.com/tag/vestal-virgins/

Eric Berkowitz: Sex and Punishment

A mocsikák Peru északnyugati részén éltek időszámításunk szerint 200 és 800 között, majd rejtélyes módon, nyomtalanul tűntek el. Írásos emlékeket ugyan nem hagytak maguk után, de mindennapjaikról sokat megtudhatunk, köszönhetően gyönyörűen megmunkált kerámiaedényeiknek. Az alkotások sokat mesélnek életükről, szokásaikról, és hitvilágukról, de ami igazán érdekes, a szexualitáshoz fűződő viszonyukról is. A mocsikák területéről ugyanis eddig valamivel több, mint 500 darab erotikus edény került elő, amiből arra lehet következtetni, hogy a szex központi szerepet játszott az életükben.

 A kutatók számára a legnagyobb fejtörést az okozza, hogy a jelenetek témája gyakran szodómia, anális szex, orális szex és homoszexualitás, miközben vaginális behatolást csak alig-alig ábrázoltak. Vajon mi lehetett az oka annak, hogy kerülték a reprodukcióval járó aktus megörökítését? A szakértők sokáig úgy gondolták, az edények talán azt hivatottak bemutatni, hogy miként kerülhető el a teherbeesés, de nem tűnt logikusnak, hogy több száz szobrocskát alkossanak kizárólag szexuális felvilágosítás céljából.

 Joan M. Gero 2004-ben kiadott cikkében azt állítja, az edények célja a hatalom és a felsőbbrendűség kifejezése. Gero úgy látta, a szobrocskákon az egyik felet mindig alárendelt, sokszor megalázó pozícióban ábrázolják, és az aktust láthatóan mindig csak az egyik résztvevő élvezi.

 Más teóriák szerint a kerámiákat valószínűleg csak a tehetősebb családok engedhették meg maguknak, akik így próbálták családjuk számára biztosítani a hatalmat, jólétet, és szaporodást. A teória támogatói szerint lehetséges, hogy a mocsikák nem is tudtak a vaginális közösülés és a reprodukció kapcsolatáról, ez a jelenség ugyanis más törzseknél is előfordult. De vajon lehetséges lenne-e, hogy egy ilyen szex központú nép nem látja a nyilvánvalót?

 Személy szerint én úgy gondolom, egyelőre egyik teória sem ad megnyugtató választ a kérdésre, és írásos emlékek híján talán soha nem is fogjuk megtudni az igazságot. De akinek bármi ötlete, felvetése lenne, az ne tartsa magában, várom a véleményeteket kommentben és a blog facebook oldalán: https://www.facebook.com/pages/Pajz%C3%A1n-T%C3%B6rt%C3%A9nelem/1522184618032953

Források:

Mary Weistmantel: Moche Sex Pots: Reproduction and Temporality

in Ancient South America

Joan M. Gero: Sex Pots of Ancient Peru: Post-Gender Reflections, 2004

http://unearthingarchaeoblog.wordpress.com/2014/01/02/moche-sex-pots-part-two/

Ha az „ókor” és „szex” szavakat egy mondatban használom, akkor az olvasók többsége azonnal az ókori Róma perverz történeteire asszociál. Pedig az ősi Egyiptom is bőven tartogat számunkra erotikus sztorikat. Az ókori egyiptomiakat ugyanis hasonló szexuális szabadosság jellemezte, és olyannyira fontos volt számukra a kielégítő szexuális élet, hogy még halottaik túlvilági örömeiről is gondoskodtak.

 1. A torinói erotikus papirusz

 A torinói papirusz a ramesszida korban született meg, azaz időszámításunk előtt valamikor 1100 körül.Több mint két és fél méteres hosszán összesen 12 erotikus karcolat található, amelyek a Káma Szutrát is megszégyenítően kreatív és akrobatikus pózokat mutatnak be. Némelyikhez pajzán kis versikék is tartoznak: „állj mögém szerelmeddel, oh, Nap, kitaláltad, szívem mit kíván, jó, amit velem csinálsz”. Külön érdekesség, hogy a képeken látható férfiak külseje elhanyagolt, a hölgyeké viszont megfelel az egyiptomi ideálnak.

 2. Fogamzásgátlás

Az egyiptomiak fogamzásgátló módszereiről a kahuni papiruszban olvashatunk, ami tulajdonképpen egy nőgyógyászati írás. Az egyiptomi nők olyan anyagok hüvelybe juttatásával kerülték el a nem kívánt terhességet, mint a savanyú tej, a méz, az akácfa ragasztóanyaga, vagy a nem túl gusztusos krokodilürülék. Kutatások bizonyítják, hogy ezek az anyagok valóban spermicid hatásúak, tehát sok esetben valószínűleg hatásosak voltak.

 3. Saláta és szex

 Az ókori Egyiptom egyik legnépszerűbb afrodiziákuma a saláta volt. Hogy miért? Mert ha a salátát túl sokáig hagyjuk a fölben, akkor egy hosszú egyenes rész nő ki belőle, benne tejszerű anyaggal. Érthető, hogy az egyiptomiak miért tartották fallikus szimbólumnak. A saláta ugyanakkor összeforrt Min, a termékenység istenének nevével is (akit általában álló pénisszel ábrázoltak), mivel úgy gondolták, a zöldség segíti az istenséget a tevékenységében.

 4. Túlvilági erotika

 Az bizonyára senki számára nem újdonság, hogy az egyiptomiak szerint a túlvilági élet nagyban hasonlított a földi létre. Az azonban már meglepő lehet, hogy ez kiterjedt a szexualitásra is. Mivel a mumifikálásnak igen gyakran látta kárát a halott nemi szerve, ezért a preparálók bőrből és növényi rostokból készült protézissel pótolták a hiányt. Szükség esetére pedig egy pótdarabot is elhelyeztek a sírban. Így az elhunyt gondtalanul élvezhette a túlvilág örömeit.

 5. Impotencia

 Az Ebers papiruszból kiderül, hogy az egyiptomiak aktívan keresték a gyógymódot a potenciazavarokra, vagy, ahogy ők fogalmaznak, a „a hímtag gyengeségére”. Ha már a saláta és Min isten sem volt elég a probléma megoldására, az orvosok gyógynövényes (pl.: akác, fűzfa, boróka) kenőcsökkel és varázsigékkel próbálkoztak. Kutatók szerint ez akár hatásos is lehetett, ha az impotencia kiváltó oka pszichológiai volt.  

Források:

 http://www.nature.com/ijir/journal/v16/n5/full/3901195a.html

 http://mult-kor.hu/20130718_fallikus_szimbolum_volt_a_salata_egyiptomban

 http://sirasok.blog.hu/2008/12/04/nyughatatlan_mumiak_tulvilagi_szex_az_okori_egyiptomban

 http://stalinsmoustache.org/2011/01/25/turin-papyrus-is-this-theological-or-not/